Kicsit fontos lett, hogy megtudjam ki is vagyok valojaban. Csak a fél énemet ismertem, de a másik fél nékül meg ugye nem egész az egész. Az alábbi levelezés, két nappal ezelott kezdodott, egy kozossegi szajton. 

R: "Nem ismerjuk egymast, bocs hogy igy ismeretlenul rad torok. Csak egy kerdest szeretnek feltenni igazabol.
Elarulnad nekem hogy hivjak az apukadat?"

Udv: B.R.

I: "Elárulom,  de nem hiszem hogy mi ismerjük egymást. Apát meg úgy hivják Csikós Károly. Szia"

R: Az en apukamat is ugy hivjak, csak en nem ismerem. De azt hiszem a batyad vagyok.
Megirnad hol tudom elerni? Koszi. 

I: De nem értem neki nincsen másik fia csak a Karcsika. Meg mi lányok, a nővérem meg én!!!!! De te hol is laksz és ki az anyukád???

R: Nem akartalak ezzel az egesszel letamadni. A helyzet az, hogy en nem ismerem az apukamat. Elmeselem a tortenetet.

Volt egy lany, aki feljott a rokonaihoz ide Pestre, meg amikor 16 eves volt. Nehany hetig volt csak itt, de amikor hazament Derecskére, ami Debrecen mellett van, akkor kiderült, hogy terhes. A szulei nagyon kiakadtak, mert meg csak 16 eves volt. De mindemellett megtarthatta a babajat. Amikor megszuletett a baba, az allitolagos apukaja probalt kapcsolatba lepni veluk, de a lany nem akarta tobbet latni. A szulei megtiltottak neki. Es soha tobbet nem is talalkoztak ez utan.

A kisfiu 1982. szeptember 11.-en szuletett meg. Mivel nem volt apukaja egy egészen más neven anyakonyveztek. Az anyukaja harom evvel kesobb ferjhez ment, aki a nevere vette a kisfiut. Igy mar B.R-nek hivtak. Ez vagyok en.

Az van, hogy engem tobb mint 20 even keresztul nem erdekelt, hogy ki az igazi apam. Mert egyebkent sem tudtam rola sok mindent, meg nem szamitott igazan. De most, hogy felnottem, ugy gondolom, jo lenne megismerni. Felek is, mert fogalmam sincs mire szamithatok. De nincs bennem semmi olyan elkepzeles, hogy milyen is lehet. Mert tenyleg nem tudok rola semmit.

Szoval megertelek, hogy halvany lila fogalmad sincs errol az egeszrol. Ugyanis akarmennyire felnott vagyok, akarmennyire is mindjart 30 eves, az anyam meg most sem szivesen beszel az apamrol. Es akarmikor szoba hozom, mindig terelni probal.

Gondolom fél. En is félek, azt hiszem te is. Es nem lehet konnyu, ha valaki rad ir, hogy: hello, ha minden klappol akkor en a tesod vagyok.

Szoval egy utolso keresztkerdes :) A nagybatyadat ugy hivjak, hogy Csikos Tibor?
Ha igen akkor azt hiszem tényleg a bátyjád vagyok. és szeretnék találkozni veled.

I: Apának a számát én nem tudom, mert mindig cserélgeti, de ha gondolod megadom az enyémet és ha gondolod hivj fel és találkozunk és elviszlek apához !!!én is szeretnélek megismerni. Én 17éves vagyok anyukámmal élek.  Itt a telefonszámom, ha gondolod nyugodtan hivj és találkozzunk! Ismerjük meg . Szeretném, ha megismernéd apát, de ne várj ilyen nagy durranásra,  mert tönkre ment sajnos:S:S De ez hosszu majd inkább élöbe!

 

 

Ha lehetne akkor most feladnam.

 

All we got is the silence.

Pont egy napja fekszem az agyban. Hogy miert azt nem tudom megmagyarazni. Szamomra is furcsa, hogy nincs kedvem felkelni.

 

Ahányszor olvastam ezt a földhözragadt szöveget, majdnem kifeküdtem. 

Mentsük meg a bolygót. 

Miért? És mitől? Saját magunktól? És mivan Istennel? Ő segithet?

Nem hiszem. Isten azért adta amink van, hogy lássa mire megyünk vele.

Szar ügy. Mert az élet szar és végül meghalsz úgyis. 

Bizony. 

De néha, kapunk egy második esélyt.

 

A régi lemez megy.

 

A mama szerint ablaknál ülni a legjobb. Pedig én belül szeretek ülni, a folyosónál, hogy ne kelljen átmenni senkin, ha fel akarok állni. Mer énnekem zabszem van a seggembe, ahogy a papa mondja mindig. Télleg.

Kell nekem felállni folyton, és ha az ablak mellett vagyok, akkor kimentembe biztos rátaposok valamelyik felnőtt lábára. Legtöbbször főleg a nagypapának a lábára, pedig ha ő jött hozzánk, a mama félórával előbb hajtogatni kezdte, hogy mindenre kérlek, ami szent neked, vigyázzál, ne lépj a nagyapád lábára, mert fájós neki, azért hord gyógycipőt, szóval, légy szives. 

De a nagy vigyázásba mindig valahogyan rátapostam, és a nagypapa sziszegett, a mama kiabált, amiért olyan kétballábas vagyok. Kétballkezes is. Még a nagypapa csillapitotta, hagyjad, nem számit, kibirom. 

A nagypapa tavaly meghalt, azóta csak a nagymama lábára lehet lépni, ő nem hord gyógycipőt. Nem is szoktam rálépni mindig. Ez meg azér van, mer félek közel menni hozzája, a szakálla miatt. 

 

Most kicsit eleg akkor.

annyit melozom, hogy mar azt sem tudom, milyen ha szabadidom van.

 

Most nem jut eszembe, hogy ki, de valaki elvitte tőlem Yann Martel: Pí élete c. könyvét. De egyszer eszembe jut, hogy ki volt az. Ugyhogy surgosen kene vissza. Ha nem akkor nyilt teri tomegverekedest szervezek demonstraciokent a Beke terre.